Megint lemaradtunk

Nagyon úgy fest, hogy a világ figyelmét mégsem a magyarok fogják lekötni. Vagy inkább így helyesbítenénk: még mindig nem... Valahogy talán a Kárpát-medencével, esetleg a magyar virtussal magyarázható, de úgy tűnik, félnek tőlünk, nem mernek kultúrális szempontból kiaknázni. Szépen körbe járják hazánk határait, aztán inkább maradnak a Balkánon (nem győzzük hangsúlyozni, hogy a Balkán jó hely, bármit is jelentsen). A volt Jugoszlávia kultúrája már kezdi magát beenni a nyugati köztudatba, most jöhet Románia.

Hogy most ez honnan is jön... ? Az elektro-disco-punk (jóllehet a címkézés hasztalan) vonalon mozgó, manapság az egyik legzseniálisabb "analóg partizené"-t játszó angol duó és remixpáros, a Simian Mobile Disco új klipjét Romániában forgatta. Tudjuk, a kamera értő kezekbe került, na de mégis valljuk be: a cigány környezet nagyon jót tett a zenének.

adat.mp3

Hogy egyesek mire képesek? A magunkfajta sokat látott emberek is csak néznek ki a fejükből... Muszáj lesz hát idézni: "Üzleti filozófiánk középpontjában Ön áll – az ügyfél. Hisszük és valljuk, hogy az ügyfél fontosabb annál, hogy a legkisebb mértékben is elhanyagoljuk". De ez még jobb: "Ígérjük, rövid időn belül költséghatékony megoldást fogunk találni igényeire". Nos, ha ez igaz, akkor nem véletlen, hogy az elsőre talán furcsának tűnő adatokat egyesek a céges oldalukon tárolják, s a vele való bánásmódra még a könyvtár nevében is felhívják a figyelmet. A legjobb persze mégiscsak az a könyvtáruk, melynek neve is végtelenül személyes, mi több, szívhez szóló. A meglepetés pedig igazán szép gesztus, pláne ha az a valamikori Dead Can Dance énekesnőjének, Lisa Gerrardnak egy lemeze.

Mások meg úgy tűnik hiába is dolgoznak a pénzügy területén, modellezik a monetáris piacot, a szigorú irányelvek betartása azért náluk sem terjed ki mindenre. Mondhatnánk fittyet hánynak a lemeziparra és publikus felületen terjesztik az igét. Ezek után már csak egy a kérdésünk: - Kedves Zsoltikám, ott a BKÁE Pénzügyi Intézetnél, milyen időpontban kereshetnek fel a pénzéhes lemezcégek képviselői a véresszájú szerzői jogvédőkkel karöltve?

Aranyköpet

„Nem azért áll fel egy projekt, hogy nekem jó legyen.” - vezetői szintű kijelentés a magyar távközlési szektorból. A mondat az egyik meghatározó piaci szereplőnél zajló integráció kapcsán hangzott el.

Karrier

Jó azt tudni, hogy vannak még olyan munkáltatók, akik nem támasztanak teljesíthetetlen követeleményeket leendő munkavállalóikkal szemben. Például ilyen ("valamilyen") papírja gyakorlatilag mindenkinek lehet, több okból kifolyólag is. Vagy mert volt olyan hülye, hogy évekig a padot nyomta egy papírfecniért, vagy mert rafináltan, jóllehet túlértékelten megvásárolta azt, vagy mert ügyesen előállította, letöltötte azt mindazok kedvéért, akik majd egyszer ezt kérik tőle afféle belépőként.

!!!

!!! (Chk Chk Chk) - Must Be The Moon

Ilyen és ehhez hasonló házibulikat már tényleg csak kívánni lehet...

Teljesen normális őrület

Az emberi elme szinte határtalan, de legalábbis sok mindenre (más szóval bármire) képes. Agyszülemények sora bizonygatja ezt évezredek óta, sokszor elég meggyőzően. Azonban a múlt század ebben is változást hozott, a XX. századi találmányok legnagyobb része már elsősorban katonai találmány volt. Viszont amint bevált (de ha nem, akkor is) fel is szippantotta a tömegipar.

Ilyen volt sok egyéb mellett a Coca-Cola is. Tudvalevő, hogy ez az egyennedű az amerikai katonaságnál hadtáp termék volt, de mind a mai napig hadi ellátmányozási védőital. Bevonult az "egyetemes értékek" közé, amint azt az amerikaiak teóriaája is bizonyítja. A Coca-Cola ma egyfajta fokmérője a civilizációnak. Ahol kapható, ott már lehet civilizációról beszélni, az összes többi hely (ilyen már gyakorlatilag nem létezik) meg nyilván csak valami ósdi vidék lehet, kár a szóra. Ilyen szempontból Etiópia jó hely, aggodalomra semmi ok.

------------------------------

Egy másik általános egyenértékes a múlt századvégről a nálunk csak Flair székként elhíresült műanyagcsoda. Kezdetben csak fehér színekben jelent meg, majd elkezdett a szivárvány színeiben pompázni. Utóbb már határozott irányvonalat képviselt a valamilyen természetes anyagú bútorzatokhoz való hasonulás igénye. Az ornamentikában is változások történtek, a kezdeti minimál dizájnból kinőve díszes vadhajtások alakultak ki, hol apró, hol egyre nagyobb virágmintázatokkal. Mára már a kezdeti forma sem szent, megjelentek az újítók e téren is. A helyzet az, hogy ma nem találni olyan helyet a világon, ahol – hasonlóan bármelyik Colához – ne fordulna elő e műremek. A Buckingham palotától Angkor-Vatig, az ősi civilizációk mai emlékhelyeitől a Kilimándzsáróig mindenhol fellelhető, kontinenseket és kultúrákat átívelő közös értékünkké vált. Ha valami, hát ez végképp a mai kor lenyomata.

Kattantak mindig is voltak, bőven vannak jelenleg is, s ha minden jól megy lesznek is, egyre többen. Ezt az őrültségi világtrendet használta ki egy német képzőművész, Jens Thiel, aki az utóbbi idők ezen sikertermékét, mindazonáltal legutálatosabb tárgyát nemcsak hogy gyűjti, de próbálja tudományos alapossággal vizsgálni, sőt igyekszik egy gazdagon illusztrált monográfiába rendezni. Megszállott gyűjtő, kutatja a földrajzi előfordulás aspektusait is, melyhez mindenkinek az együttműködését kéri. A beteges szerelem mára egy projektté nőtte ki magát, melyet jövőre kiállítás és egy könyv is fog követni. Hát mi ez, ha nem egy teljesen normális őrület... Egyébként érdemes rápillantani a családi fotóalbumokra, utazásokról készített digitális bithulladékokra; döbbenetes felismerésben lesz részünk!

Egy átlagos kurva

Sokfélék vagyunk. Ettől olyan élvezetes ez az állatkert. Persze akad szenvedés is bőven. Emberek utaznak a túlvilágra, gondolván, ha nem tetszik, majd visszajönnek. Vannak olyanok is, akik meg ideig-óráig még itt maradnak velünk. Gyászolnak, megpróbálják túlélni szeretteik elvesztését. Akad olyan, aki például úgy dolgozza fel apja halálát, hogy kivetkőzik önmagából (de legalábbis a ruhájából mindenféleképpen). Ha úgy vesszük egy tisztesnek nevezhető gyászidőszak (kb. félév) eltelt. Nyilván szörnyű kínokat kellett átélnie, amikor meghozta a döntést, hogy ő pedig mostmár kötélnek áll, miszerint is lencsevég elé áll. Végülis semmi meglepő nincs a dologban, sokadszorra tette ezt. Úgy látszik vannak, akik a fallikus szimbólumok közül a minél hosszabb és kíváncsibb objektívre esküsznek. Milyen jó is az, amikor valaki már-már visszajáró vendégként mutathatja meg széles e világnak, amivel őt a természet megáldotta. Csorgó nyállal és irigy tekintettel kóstáljuk, emlékezve régi szerepeire (nem, nem a színpadiakra... más, emlékezetesebb is akadt szép számmal).

Különösen rajongunk azért is, amikor a média és természetesen önmaga által totálisan devalvált embertársunk indiai stílust emleget. Hát igen, a kelet szele mindenkit megcsap, kellően távoli és egzotikus, szóval bármi behazudható róla. Valahogy azonban azt érezzük, ő nem erre, csak a nyugati világ által mindenféle jelentésétől megfosztott, tartalom nélküli felszínre gondolt. Egyébként arra meg aztán végképp nem kell felvágni, hogy ki mennyire tudja visszanyerni az eredeti formáját vagy testsúlyát, hisz van akinek ezért nem is kell semmit tennie, ahogy ezt az indiai példa is mutatja.

Zsidó kontra arab

Nem gondoljuk, hogy a címben felvetett ellenpólusok egymás közti viszonyára bármilyen gyógyírt is tudnánk javasolni. Nem is várhatjuk, hogy úgy viselkedjenek és érezzenek, mint a néhány működőképes zsidó-arab projektek leghíresebbje, a Chromeo tagjai. Nem hiába aposztrofálja őket a szakma úgy, hogy 'az egyetlen sikeres arab-zsidó társulás az emberi kultúra hajnala óta' - zseniális elektro-funk zenéjükkel viszont kurvára nem fogják megváltani a világot, a Közel-Kelet nagy kérdéseit pedig végképp nem oldják meg.

De hogy milyen zagyvaságok vannak még e világban, arra egy további példa. Volt hajdanában az askenázi-szefárd felosztás a zsidók között. Aztán az módosult egy kicsit, és beszélnek már egy jó ideje a mizráhi gyűjtőkategóriáról is. Ide sorolhatók a Közel-Kelet, tágabb értelemben még a muszlim világ országaiba beágyazódott sejtek. Közülük egy érdekes csoport a jemeni zsidók csapata.

Nem is oly rég még több mint félszázezer zsidó élt az Arab-félsziget déli régiójában. Aztán valamikor 1949-1950 között, a zsidók emigrációjának második hullámában többségük az újonnan alapított államba távozott. A nagy utazás fedőneve Varázs Szőnyeg Hadművelet volt. Nagyjából ekkor ürült ki Jemen (zsidó szempontból), mára talán ha 300 maradt belőlük az országban. Ottjártunkkor további kettő dobbantott, a harmadik, aki búcsúztatta őket a szánai reptéren, még maradt egy kicsit. Nyilván szereti a kalandokat...

Néhány hagyományőrző jemeni viszont a dolgokról tudomást sem vesz, csak hajtja a magáét...

Észveszejtő dobolás, ősi arab nyelven (!!!) előadott ének felelgetnek egymásnak, vagy épp vágnak egymás szavába. Külön érdekes a dobos figura, Haim Gispan révülete, akinek néha elég furán csillog a tekintete.

A dal egyébként, mely valójában egy sirám eredetileg a XVII. századi Jemenből származik, Shalom Shabazi rabbitól (bár az ottaniak nem rabbit mondanak, hanem morit) és a jemeni zsidók akkori száműzetéséről szól. A rabbiról tudni kell, hogy az Ofra Haza előadásában elhíresült Im Nin'Alu sláger az ő költeménye volt. A gyanús (értsd: AIDS) körülmények között elhalálozott popénekesnőről pedig - kinek halálhíre anno megelőzte a libanoni kivonulásról és a Golán-fennsík esetleges visszaadásról szóló értesüléseket is az izraeli médiában - tudni kell, hogy szintén jemeni felmenőkkel büszkélkedhetett.

Persze fenyegetésért senkinek nem kell a szomszédba mennie. Pédának okáért a Jemen észak-nyugati részén található szádai tartomány zaidita vezére, a modernizáció-ellenes Abdul-Malik al-Houthi sosem fukarkodott az ígéretekkel. Ő általában a gyűlöletet nem őrlángon szerette tartani, s túl azon, hogy saját kormányával is meggyűlt a baja, gyakran konkrét ellenségképet is kreált magának, akire aztán már csak rá kellett mutatnia. Azért hogy viszontgyűlölködésre, összeférhetetlenségre, rasszizmusra is említsünk példát egy tavalyi felmérés szerint a zsidók sem bírják az arabokat, sőt... Az izraeli közvéleménykutatás igen tanulságos végeredménye egy manapság igen divatos kifejezéssel összegezhető: zéró tolerancia.

Orákulum

Az apropó az, hogy a minap találtunk rá ennek a kedves zenekarnak a 2007-es anyagára. Ők a zseniális amerikai drone metal (és még doom, dark ambient) csapat, a Sunn O))) . És hogy mindjárt ide is ráncigáljunk valamit, ami testközelivé teszi az egyébként igencsak zsigeri zenéjüket, hát íme: a Plasma Pool, a Tormentor, a Mayhem és még sok más zenekar frontembere és vendégmunkása, a black metal egyik "kikezdhetetlen" ikonja, Csihar Attila az új lemezen nemcsak jelenlétével kísér(t), de túlvilági kántálásával súlyosbítja a lassan hömpölygő hangáradatot. Mindenesetre legyünk rá büszkék, az egyik szám címe (Belürol Pusztít) és szövege ugyanis szívet melengetően ismerős magyar életérzést áraszt. Ő már csak tudja...

>

Hogy kell-e ez az egész, az most lényegtelen. Koncentráljunk a feladatra.