hétfő, május 21, 2007

Zsidó kontra arab

Nem gondoljuk, hogy a címben felvetett ellenpólusok egymás közti viszonyára bármilyen gyógyírt is tudnánk javasolni. Nem is várhatjuk, hogy úgy viselkedjenek és érezzenek, mint a néhány működőképes zsidó-arab projektek leghíresebbje, a Chromeo tagjai. Nem hiába aposztrofálja őket a szakma úgy, hogy 'az egyetlen sikeres arab-zsidó társulás az emberi kultúra hajnala óta' - zseniális elektro-funk zenéjükkel viszont kurvára nem fogják megváltani a világot, a Közel-Kelet nagy kérdéseit pedig végképp nem oldják meg.
De hogy milyen zagyvaságok vannak még e világban, arra egy további példa. Volt hajdanában az askenázi-szefárd felosztás a zsidók között. Aztán az módosult egy kicsit, és beszélnek már egy jó ideje a mizráhi gyűjtőkategóriáról is. Ide sorolhatók a Közel-Kelet, tágabb értelemben még a muszlim világ országaiba beágyazódott sejtek. Közülük egy érdekes csoport a jemeni zsidók csapata.
Nem is oly rég még több mint félszázezer zsidó élt az Arab-félsziget déli régiójában. Aztán valamikor 1949-1950 között, a zsidók emigrációjának második hullámában többségük az újonnan alapított államba távozott. A nagy utazás fedőneve Varázs Szőnyeg Hadművelet volt. Nagyjából ekkor ürült ki Jemen (zsidó szempontból), mára talán ha 300 maradt belőlük az országban. Ottjártunkkor további kettő dobbantott, a harmadik, aki búcsúztatta őket a szánai reptéren, még maradt egy kicsit. Nyilván szereti a kalandokat...
Néhány hagyományőrző jemeni viszont a dolgokról tudomást sem vesz, csak hajtja a magáét...

Észveszejtő dobolás, ősi arab nyelven (!!!) előadott ének felelgetnek egymásnak, vagy épp vágnak egymás szavába. Külön érdekes a dobos figura, Haim Gispan révülete, akinek néha elég furán csillog a tekintete.

A dal egyébként, mely valójában egy sirám eredetileg a XVII. századi Jemenből származik, Shalom Shabazi rabbitól (bár az ottaniak nem rabbit mondanak, hanem morit) és a jemeni zsidók akkori száműzetéséről szól. A rabbiról tudni kell, hogy az Ofra Haza előadásában elhíresült Im Nin'Alu sláger az ő költeménye volt. A gyanús (értsd: AIDS) körülmények között elhalálozott popénekesnőről pedig - kinek halálhíre anno megelőzte a libanoni kivonulásról és a Golán-fennsík esetleges visszaadásról szóló értesüléseket is az izraeli médiában - tudni kell, hogy szintén jemeni felmenőkkel büszkélkedhetett.

Persze fenyegetésért senkinek nem kell a szomszédba mennie. Pédának okáért a Jemen észak-nyugati részén található szádai tartomány zaidita vezére, a modernizáció-ellenes Abdul-Malik al-Houthi sosem fukarkodott az ígéretekkel. Ő általában a gyűlöletet nem őrlángon szerette tartani, s túl azon, hogy saját kormányával is meggyűlt a baja, gyakran konkrét ellenségképet is kreált magának, akire aztán már csak rá kellett mutatnia. Azért hogy viszontgyűlölködésre, összeférhetetlenségre, rasszizmusra is említsünk példát egy tavalyi felmérés szerint a zsidók sem bírják az arabokat, sőt... Az izraeli közvéleménykutatás igen tanulságos végeredménye egy manapság igen divatos kifejezéssel összegezhető: zéró tolerancia.

Nincsenek megjegyzések: