Teljesen normális őrület

Az emberi elme szinte határtalan, de legalábbis sok mindenre (más szóval bármire) képes. Agyszülemények sora bizonygatja ezt évezredek óta, sokszor elég meggyőzően. Azonban a múlt század ebben is változást hozott, a XX. századi találmányok legnagyobb része már elsősorban katonai találmány volt. Viszont amint bevált (de ha nem, akkor is) fel is szippantotta a tömegipar.

Ilyen volt sok egyéb mellett a Coca-Cola is. Tudvalevő, hogy ez az egyennedű az amerikai katonaságnál hadtáp termék volt, de mind a mai napig hadi ellátmányozási védőital. Bevonult az "egyetemes értékek" közé, amint azt az amerikaiak teóriaája is bizonyítja. A Coca-Cola ma egyfajta fokmérője a civilizációnak. Ahol kapható, ott már lehet civilizációról beszélni, az összes többi hely (ilyen már gyakorlatilag nem létezik) meg nyilván csak valami ósdi vidék lehet, kár a szóra. Ilyen szempontból Etiópia jó hely, aggodalomra semmi ok.

------------------------------

Egy másik általános egyenértékes a múlt századvégről a nálunk csak Flair székként elhíresült műanyagcsoda. Kezdetben csak fehér színekben jelent meg, majd elkezdett a szivárvány színeiben pompázni. Utóbb már határozott irányvonalat képviselt a valamilyen természetes anyagú bútorzatokhoz való hasonulás igénye. Az ornamentikában is változások történtek, a kezdeti minimál dizájnból kinőve díszes vadhajtások alakultak ki, hol apró, hol egyre nagyobb virágmintázatokkal. Mára már a kezdeti forma sem szent, megjelentek az újítók e téren is. A helyzet az, hogy ma nem találni olyan helyet a világon, ahol – hasonlóan bármelyik Colához – ne fordulna elő e műremek. A Buckingham palotától Angkor-Vatig, az ősi civilizációk mai emlékhelyeitől a Kilimándzsáróig mindenhol fellelhető, kontinenseket és kultúrákat átívelő közös értékünkké vált. Ha valami, hát ez végképp a mai kor lenyomata.

Kattantak mindig is voltak, bőven vannak jelenleg is, s ha minden jól megy lesznek is, egyre többen. Ezt az őrültségi világtrendet használta ki egy német képzőművész, Jens Thiel, aki az utóbbi idők ezen sikertermékét, mindazonáltal legutálatosabb tárgyát nemcsak hogy gyűjti, de próbálja tudományos alapossággal vizsgálni, sőt igyekszik egy gazdagon illusztrált monográfiába rendezni. Megszállott gyűjtő, kutatja a földrajzi előfordulás aspektusait is, melyhez mindenkinek az együttműködését kéri. A beteges szerelem mára egy projektté nőtte ki magát, melyet jövőre kiállítás és egy könyv is fog követni. Hát mi ez, ha nem egy teljesen normális őrület... Egyébként érdemes rápillantani a családi fotóalbumokra, utazásokról készített digitális bithulladékokra; döbbenetes felismerésben lesz részünk!