Elveszett...

Tényleg beteg a világ, egy penész borította planéta.
Csak diktátoroknak és tömeggyilkosoknak (a kettő sokszor ugyanaz) kijáró üdvrivalgással fogadták a népek az amerikai elnököt, midőn ellátogatott a szkipetárok földjére. Többszörösen fura ez az szitu. Egyrészt mindez egy európai muszlim országban történt. Másrészt Bushiet máshol általában rendre tüntetések várják, itt viszont a tiszteletére összegyűlt tömeg, a sasok fiai örömükben majd szétszedték a mára az idiótizmus csúcsára jutott világcsendőr-parancsnokot. Ezen aztán rendesen meg is hatódott, olyannyira, hogy a tömegben feloldódó államférfi önkívületében még a Koszovó-petárdát is bedobta.

Aztán alábbhagyván a hév, ugyanez az embercsoport, legalábbis közülük egy valaki jól ellopta Bushie karóráját. A hírt azóta ugyan megcáfolták (józanul belegondolva mi mást is tehettek volna), de mi nem hiszünk nekik. Az albán egy büszke és ügyes nép. A világtörténelem ugyan szétszivatta őket barbárokkal, 400 év török uralommal, olaszokkal, kommunistákkal és Enver Hodzsával, de még mindig talpon vannak.

Ne feledjük, ők azok, akik ablak nélküli házak sötét szobáiban nőttek fel. Ráadásul a fabölcsőben nevelkedő albán csecsemőket egy éves korukig le is kötözték. Mindössze a fürdetés idejére lazítottak kicsit a béklyón. Játékszer, egyéb paraszt(gyerek)vakító dolgok nem voltak. Volt viszont helyette túláradó szeretet és odafigyelés. Majd a „felszabadításukat” követően az elmaradott mozgású gyermekek viszonylag hamar megtanulták a repertoárjukból addig hiányzó mozdulatokat is. Mindezek ellenére, vagy talán épp ezért az érzelmi és szociális életük jóval fejlettebb volt, mint nyugati társaiké. Nos hát, ez az a szívós nép, aki később vasbeton bunkerekben szocializálódott, tehát ismeri a dörgést. Ha egy jó alkalom adódik, pillanatok alatt kell döntenie. Így történt...