Jobban kellett volna figyelnünk. A Maharishi-hatás, egy nagyobbacska jógarepülő csoport talán segíthetett volna, ahogy annak idején is (?) Persze nyilván csak akkor, ha a Transzcendentális Meditációban és a TM-Szidhi programban résztvevõk együtt, egy helyen gyakorolták volna a technikát, és számuk elérte volna a lakosság 1 %-ának a négyzetgyökét.
Egy éve, hogy kirobbant a 34 napos izraeli-libanoni háború, melyet a vérfürdő végeztével mindkét egymásnak feszülő fél a maga módján győzelemként könyvelt el. De hát isten sem rest, cserébe a párhuzamos lódításokért a büntetés sem maradhatott el. A valós győztesnek az „„„igazságos háború”””-ban aratott győzelméért cserébe felelősségre vonásokat, kisebb belpolitikai válságot kellett átvészelnie. Nem volt kegyelem a másik oldalon sem, hiszen az erkölcsi győztesnek (igazándiból a valós vesztesnek) a nagyívű kijelentése jutalmául az infrastruktúrája és gazdasága közel teljes lenullázását, lakossága szétszéledését, a későbbiekben pedig kormányválságot kellett elszenvednie.
Angyalnak nem gondolnánk senkit ebben a bonyolult helyzetben, akármennyire is jó fejnek tűnhet Isten pártja a maga szociális hálójával és a különös érzékenységre valló foglalkoztatás politikájával, no meg a baalbeki trafikokban kapható encsembencsemjeivel, a párt logójával sormintázott mobil nyakpántokkal, mobil övtáskákkal, mozgalmi indulókat tartalmazó cédékkel, pólókkal.
Mi most a magunk módjánk kívánnánk visszamenni az időben, amihez Mazen Kerbaj, a libanoni improvizatív és experimentális zenei színtér meghatározó alakjának munkáit hívtuk segítségül. Trombitás, festő, karikatúrista, aki az egy évvel ezelőtti légitámadások közepette, az izraeli légierő bombáinak, s az azok hatására beinduló autóriasztók kíséretében, lakása erkélyén adta elő rögtönzését.
Egy várost siratott, melyet több ezer (egyesek szerint öt ezer) éves története során sikerült hétszer (illetve most már akkor nyolcszor) szarrá rombolnia az elemeknek vagy épp a betolakodóknak, majd - legalábbis eleddig - sikerült mindig újjá is építeni.
Hát mit is mondhatnánk erre? Talán egy kérdéssel válaszolnánk: Mi újság Gilád Salittal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése