Kezdetben vala a KENYÉ… Azt gondolnánk, hogy az alapvető szükségletek megteremtésénél is, hasonlóan sok minden máshoz, ugyanúgy a fokozatosság elvét kell követni. De úgy tűnik mégsem, a lépésközök vélhetően egyre nagyobbak lesznek. Kicsiny ujjunk első ujjpercét nyújtottuk, most meg már tőből cibálnák le, mi több csonkolnák karunkat. A folytatás most még csak SZALÁM… (az arab áthallás egyelőre még nyitott kérdés), de ki tudja, ha ilyen iramban megy tovább a tarhálás, hamarosan a következő üzenetek is feltünhetnek a plakátokon:KAVIÁ… , PEZSG…
Az ám, a szalámi és a kenyér közé vajon mi kerül, csak nem vékonyra szelt pármai sonka?
Az már csak egy távoli víziónk, hogy ezt követően az alapítvány már nem csak étkeztet, hanem általános közérzet javító programokat indít. Így előbb-utóbb el is juthat a „Laptopot az éhezőknek”, „PlayStationt a szegényeknek”, „iPodot a rászorulóknak”, s ehhez hasonló üzenetekig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése